|
2016-06-24 18:58:30, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
,,Debrecenbe még egy nagyon csendes, riadt kisfiú ment el. Hogy volt az a három esztendő? A Légy jó mindhaláligot 1920-ban írta apám, a forradalom után. Több az a könyv, mint puszta emlék. A tömegből, a népből jött tiszta gyermek találkozik benne az iskolával, mely út a jövő, az élet felé. Ezen az úton találkozik a gyarló bűnökkel, igazságtalansággal, itt tanul szenvedni, s kiábrándulni a felnőttek komisz világából. De itt tanulja, hogy harcolni kell, mert a szörnyűségeken minden szenvedés és viaskodás árán is változtatni kell.
Életrajz és regény fonódik össze a Légy jó mindhaláligban. Minden igaz benne, de dúsabb, magasabb igazság, mint amit ő megért debreceni kisdiák korában, amikor tudta, hogy ő nagyon sovány és sárga bőrű és szemöldökű, vastag hangú, nagy szájú, nagy fogú, nem mert nevetni, mert a fogai sárgák voltak.
Sokat sírt, mint Nyilas Misi. De sokszor láttam sírni! Ha bánat vagy sérelem érte, ha örült, ha elfogta a vágy vagy a reménytelenség, sírt keservesen, csak gy rázta a testét a remegés, szinte könny nélkül sírt, de hangosan.
Már akkor szeretett tanítani, mint Nyilas Misi, mert: ,,Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valaki megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem..." ,,Ő mindig ezzel érvelt Sanyika előtt: Hogy nézze csak, milyen furcsa! Furcsa, hogy ez igaz!..."
Akkor is ezzel érvelt, mikor minket, gyermekeit tanított. Hát a könyveiben nem ezzel?
Most, hogy a Légy jót - így hívta a könyvét - újra és újra olvasom, alig találok olyant benne, ami csak az akkori életére vonatkozna. Mi a célja, jövője ennek a gyermeknek:
,,- Hát mi akarsz lenni, édes kis fiam? - kérdezte a bátyja újra.
Misi hirtelen azt mondta:
- Az emberiség tanítója.
- Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!...
Misi elszégyellte magát, hiszen akar ő tanulni, nem is tanulni tudni!... Tudni akar ő mindent, amit ember tud s megrémült, hogy most elárulta magát, a titkot, amit senkinek se tudna megmondani, csak az édesanyjának, hogy ,,költő"."...
A Rokonok Zsarátnok városában, Debrecent lehet felismerni? Hogyne, már a Légy jó mindhaláligban benne van ennek a regénynek a magja, egy bácsi tragédiája, ki jót akart a városának, de mert idegen a civisek között, gazul tönkretették. Mégis, Zsarátnok olyan, hogy szinte minden alföldi város megsértődött, mert magára ismert benne. Általános érvényű volt, amit az urakról, gazdálkodásukról, erkölcseikről mondott. Nemcsak Debrecenre gondolt, még kiáltotta volna ki az ő nevét.
Sárospatakon történt, hogy mikor a nagybátyja, Pallagi Gyula karácsonykor elment hozzájuk, a családot mély gyászban találta, mert a legnagyobb fiuk három elégtelent hozott.
,,Én el voltam tökélve - írta 1922-ben -, hogy többet a pataki iskolába be nem teszem a lábom... Memóriahiány... Latintanár megtette a maga igazolására, hogy ötször szólított fel ugyanabból a tíz sor Ovidiusból, hogy mondjam el könyv nélkül, ötször belesültem, közmulatság volt, hogy az órát azzal kezdte, hogy engem produkált... Némettanár egyetlen szót, ha nem tudtam fordításban, hagyott ott állani negyedóráig, s ki nem segített, míg csak az egész világ előbb bizonyossá lett, hogy tényleg s valósággal nem tudom, s ő nem csal... Számtantanár pattogó katona, aki a szemét ezredmilliméterre megmozdítja, én már azt is észreveszem! Kezeket karba! Megiszonyodtam a mathezistől.
Mindezek a dolgok azonban azt eredményezték, hogy nagybátyám iskolájában a következő negyedévben (mert magával vitt s azontúl magánál tartott) minden tárgyból jeles lettem. Rácz Lajos Patakon azt mondta rá: hja, Kisújszálláson kolbászból fonják a sövényt.
A Forr a bor is Nyilas Misi története, de ez sem pontos életrajz. Tíz évvel a Légy jó mindhalálig után írta. 1930-ban, rögtön a Rokonok megírása után. Azt kereste akkor, mért lettek olyanok az emberek, amilyenek lettek. Nem a személyes múltját. Honnan jöttek? Mit hoztak?
A mai gyerekek, akiknek nemcsak joguk, de kötelességük tizennégy éves korukig iskolába járni, el sem képzelhetik, milyen nagy dolog van abban az időben egy szegény fiúnak gimnáziumba kerülni. Mennyit tudott felvenni az a néhány középiskola a milliós gyermekseregből? Egypár ezret összesen. Az iskolát a felsőbb osztályok gyermekei számára tartották fenn, s azok a szegények, akik mégis betörtek, mert nagyon elszánt szülők gyermekei voltak, többnyire iparosoké, értelmiségé, proletároké - nagyon nehezen boldogultak az iskolában. Bentlakási lehetőség végképp kevés volt. Kisebb városokban semmi. Az internátust a városi polgárok kiadó szobái, a diákkamarák pótolták. Egy-egy szobában annyi fiú lakott, ahány csak belefért. Rozoga, poloskás szalmazsákon aludtak, silány, piszkos takaró alatt. Minden vidéki gimnázium árnyékában ott húzódtak ezek a sivár, elhanyagolt barlangok. Züllött és keserves volt az életük, ami mégis szép volt benne, azt csak a maguk fiatal kedélye adhatta. És a kollégiumok se voltak sokkal különbek. A coetus szomorú, rendetlen farkaslyuk, a gyerekek piszkosak, éhesek, mérgesek voltak, és örökké nyavalyások.
,,Innen kellett kinőni annak a generációnak, amelyik a jövő század első harmadában az országot kiemelje a nehéz sorból. Ügyvédek, orvosok, tanárok, jegyzők, szolgabírók lettek azokból a fiatalemberekből, akik a múlt század végén ebben a szomorú barlangban nőttek. Most visszagondolva rá, nem is lehetett más ebből a világból, csak ami lett. Gazdasági válság, világháború, forradalom, a középosztály tehetetlensége, a közállapotok megromlása...
Egy nemzetnek legfőbb kötelessége mindig csak az lehet, hogy a gyermekeiről gondoskodjék, s ezt igyekezzék belenevelni a jövő helyes és szép életébe. Egy ilyen fertőben felnőtt generációnak nincsenek igényei felnőtt korában sem, mert nem szokott hozzá az igényekhez. Lehet, hogy a szüleik azért nem aggódtak sorsuk felett, mert ők még szomorúbb ifjúkort értek."
,,Úrrá lenni, ez volt ennek a kornak vezéreszméje... S ha ezekből a parasztifjakból vagy kisiparosgyermekekből később szolgabírók lettek, vagy közigazgatási tisztviselők - basák lettek, akik semmit nem gondoltak a né p, a tömeg kívánságaival és szükségleteivel, csak arra gondoltak, hogy magukat kárpótolják az ifjúkor hiányaiért...." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, novellák |
|
|
|
Címkék: gazdálkodásukról, fiatalemberekből, szükségleteivel, parasztifjakból, gyermekseregből, tehetetlensége, megiszonyodtam, mindhaláligban, szörnyűségeken, kisújszálláson, reménytelenség, visszagondolva, eredményezték, erkölcseikről, közigazgatási, mindhaláligot, kívánságaival, sárospatakon, kiábrándulni, generációnak, karácsonykor, szalmazsákon, gondoskodjék, megsértődött, tönkretették, középosztály, édesanyjának, gyermekeiről, elszégyellte, kötelességük, közállapotok, vezéreszméje, tisztviselők, számtantanár, memóriahiány, diákkamarák, nagyon csendes, forradalom után, népből jött, élet felé, úton találkozik, gyarló bűnökkel, felnőttek komisz, szörnyűségeken minden, fogai sárgák, vágy vagy, könyvét –, akkori életére, bátyja újra, emberiség tanítója, bácsi tragédiája, civisek között, Móricz Virág, Nyilas Misi, Rokonok Zsarátnok, Nemcsak Debrecenre, Pallagi Gyula, Rácz Lajos Patakon,
|
|
Offline
